3. Óvintézkedés (4. rész)

BELLA RAGASZKODOTT HOZZÁ, hogy iskola után elvigyem hozzánk. Carlisle-lal akart beszélni, és én tökéletesen tudtam, mi ennek az oka.

– Mi szél hozott, Bella? – sétált felénk, mikor beléptünk a házba.

– Szia, Carlisle! – üdvözölte szerelmem. – Szeretnék beszélni veled… veletek – mondta elszántan.

– Menjünk az ebédlőbe! – Átfogta Bella vállát, és tanácstalanul a szemembe nézett.

Mi történt, Edward? – tette fel a kérdést elméjében. – Bella reszket, mint a nyárfalevél.

Hamarosan már mindenki az ovális asztal körül ült, feszülten várva, hogy vajon kedvesem mit akarhat mondani nekik. Egyedül Alice mosolygott rendületlenül, hisz’ már megint neki lett igaza. – Én megmondtam, hogy rá fog jönni! De egyáltalán nem muszáj rám hallgatni!

Rosalie bosszúsan összehúzta a szemöldökét. – Miért kell nekünk úgy ugrálni, ahogy ő fütyül?

– Mondd nyugodtan, Bella, hallgatunk! – intett felé Carlisle, miután helyet foglalt mellette.

– Carlisle – köszörülte meg a torkát, öklét a szájához emelve. – Ma megtudtam, hogy mi történt a hétvégén – nyelt egy nagyot –, és tudom, hogy abban állapodtunk meg, hogy érettségi után, de…

– Ne is folytasd! – vágott a szavába.

Szóval erről van szó? – mosolyodott el Carlisle.

– Mi heten vagyunk, Bella – mondta lágyan, szelíden megpaskolta szerelmem felkarját. – És Alice-szel az oldalunkon Victoriának esélye sincs, hogy váratlanul támadjon. Azt hiszem, Charlie kedvéért mindenképpen ragaszkodnunk kell az eredeti tervhez…

– De ő is veszélyben van! Miattam! – kiabálta szinte hisztérikusan. – Kérlek! – könyörgött.

– Soha nem hagynánk, hogy bajod essék, drágám! – lépett oda hozzá gyorsan Esme. – Ezt te is tudod. Kérlek, ne aggódj! – mosolygott, és finoman megcsókolta Bella homlokát.

Szegénykém, annyira fél… – Esme gondolataira halott szívem összeszorult. Éreztem, hogy minél kétségbeesettebben próbálom megvédeni Őt, Victoria annál közelebb kerül a céljához és én semmit sem tehetek ellene.

A falnak támaszkodva figyeltem az eseményeket. Mindannyian igyekeztek eloszlatni Bella kétségeit, de gondolatban egyikük sem volt teljességgel meggyőződve róla, hogy képesek vagyunk vigyázni rá. Jasper megakadályozta, hogy átadjam magam a kínzó gondolatoknak, és közben Bella szívverése is visszaállt a normális ütemre.

– Örülök, hogy Edward nem nyírt ki! – nevetett fel Emmett hirtelen, mire rákaptuk a tekintetünket. – Minden sokkal viccesebb, ha a közelben vagy – kacsintott szerelmemre. Rosalie halkan felmordult, szúrósan nézve a fivéremre, aki azonnal elhallgatott.

Már viccelni sem lehet?! – panaszkodott. Más körülmények között valószínűleg jót mosolygok a civódásukon, de most nem voltam erre képes.

– Meg vagyok sértve! – húzta fel az orrát Alice.

Elsősorban azért, mert megint semmibe vetted a véleményemet! – Kaptam tőle egy igazán csúnya pillantást és egy gyors nyelvnyújtást, amit Bella emberi érzékei nem foghattak fel.

Megforgattam a szemeimet, miközben a húgom újra beszélni kezdett. – Ugye, nem azt akarod mondani, hogy komolyan aggódtál? – emelte égnek teátrálisan a tekintetét.

– Ha nem olyan nagy ügy, akkor miért cipelt el Edward Floridába? – vágott vissza Bella.

Igen, miért is? – sandított felém Alice.

– Nem vetted még észre, hogy Edward hajlamos egy picit túlreagálni a dolgokat? –célzott a gyengeségemre, mutató- és hüvelykujját szinte összeérintve.

Még mindig éreztem a nyugtatóhullámot Jasper felől, amiért ebben a pillanatban nagyon hálás voltam, mert enélkül valószínűleg kitekerem a húgom vékony kis nyakát.

– Rendben – adta meg magát végül szerelmem. – Ne haragudjatok, hogy raboltam az időtöket! – Felállt az asztaltól, miközben nagy, csokoládébarna szemeivel kérlelően nézett fel rám.

Követtem Őt a nappaliba. Tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot.

– Edward! Kérlek! – nézett rám ártatlan tekintettel. – Muszáj átváltoztatnod! – mondta, miután kikerültünk Jasper hatása alól.

– Ezt Carlisle-lal intézzétek el egymást közt – hárítottam azonnal, miközben az elrettentő válasz már készen volt számára az elmémben. – Természetesen én is bármelyik pillanatban megteszem neked, amikor csak akarod. – Bella szája tátva maradt a csodálkozástól. – Egy feltétellel – sandítottam felé ravaszul. – Tudod jól, mi az! – mosolyogtam diadalittasan.

Az arckifejezéséből láttam, hogy ezzel egy időre le is zártuk a témát. A szíve ugyanolyan szabálytanul kezdett verni, ahogy pár perccel ezelőtt az étkezőben.