2. Félhomály (5. rész)

CHARLIE EGÉSZEN JÓKEDVŰNEK TŰNT, AMIKOR HAZAÉRT. A gondolatai továbbra is bővelkedtek goromba megjegyzésekben, de nem érzett késztetést rá, hogy hangosan is kimondja őket. Ahogy rendszerint, most is kimentettem magam a vacsorameghívás alól. A nappaliban vártam meg, hogy végezzenek. Az esti híradás nem kecsegtetett semmi jóval: Seattle utcáin még mindig gyilkos fenevadak garázdálkodnak.

Felkészítettem magam minden eshetőségre. Tisztában voltam vele, hogy Bellát is magamra haragítom az elhatározásommal, miszerint hagyjuk el hétvégére a várost. De ez volt az egyetlen ésszerű megoldás. Victoria semmi esetre sem kerülhet a közelébe; nem kockáztathatunk.

– Ez remek volt, Bells! – hallottam meg Charlie hangját.

– Örülök, hogy ízlett. Milyen napod volt ma? – érdeklődött szerelmem kedvesen.

– Eléggé eseménytelen. Sőt, ami azt illeti, dögunalmas. A délután nagy részében Markkal kártyáztunk – vigyorgott Charlie, miközben elméjébe bekúszott a kutya visszataszító képe. – Én nyertem, tizenkilenc a héthez. Aztán Billyvel is beszélgettünk telefonon.

A fejében megjelenő jelenetet nem találtam kedvemre valónak: Bellát Jacob mellett látta a nem is oly’ távoli jövőben. Összeszorítottam az állkapcsomat, miközben a kezem ökölbe szorult.

– És hogy van? – kérdezte Bella.

– Jól, jól. Az ízületei rosszalkodnak egy kicsit.

– Ah. Hát az nem jó.

– Meghívott minket a hétvégére – folytatta Charlie. – Arra gondolt, áthívja Clearwateréket és Uleyéket is. Mondhatni, újrajátsszuk a múltkori partit.

Természetesen valahol megértettem Charlie indokait, de sajnos Jacob is a Bellára veszélyes szörnyetegek közé tartozik, akárcsak én.

– Uhh… – nyögött fel Bella. Valószínűleg sejtette, hogy a válaszom egyértelműen nemleges lenne. Hallottam, ahogy feláll az asztaltól és összeszedi a tányérokat, majd megengedi a mosogatóvizet. Nesztelenül melléléptem, és segítettem a törölgetésben.

Felkészültem a legrosszabbra: Charlie és Bella dühére egyaránt.

– Charlie! – szólítottam meg, mikor a nappali felé indult.

– Igen? – értetlenkedett. Fogalma sem volt, mi mondanivalóm lehet a számára.

– Nem tudom, Bella említette-e, hogy a szüleimtől repülőjegyet kapott a születésnapjára, hogy meglátogathassa Renée-t? – kérdeztem szenvtelenül.

Szerelmem kezéből kicsúszott a tányér, amit éppen súrolt, és éles csörömpöléssel landolt a padlón. A mosogatószeres víz szanaszét fröccsent. Charlie továbbra is a lányára meredt. Miközben Bella lehajolt, farkasszemet néztek.

– Bella…?

– Aha, így van.

Charlie hangosan nyelt, a szemei összeszűkültek, ahogy visszafordult felém. Nem értette, mire akarok kilyukadni. Egyelőre.

– Nem, nem említette.

– Hmmm – mormoltam.

– És ez most miről jutott eszedbe? – kérdezte erélyesen.

Vállat vontam. – Csak, mert rövidesen lejárnak. Esme nagyon megbántódna, ha Bella nem használná fel az ajándékát. Nem mintha valaha is szóba hozta volna. – Charlie elmerengett egy pillanatra.

Bella szemrehányóan nézett fel rám.

– Tényleg jó ötlet lenne meglátogatni anyádat, Bella – mondta ki hangosan is, amire gondolt. – Biztos örülne neki. De azért furcsállom, hogy ezt eddig egy szóval sem említetted.

– Megfeledkeztem róla – ismerte be szerelmem. Számomra teljesen nyilvánvaló volt ennek az oka.

– Megfeledkeztél arról, hogy valaki repülőjegyet ajándékozott neked? – kérdezte szigorúan.

– Mmmm – dünnyögte Bella visszafordulva a mosogató felé.

– Ha jól értettem, Edward, azt mondtad, hogy lejárnak – folytatta Charlie. – Hány repülőjegyet vettek Bellának a szüleid? – érdeklődött.

– Neki csak egyet… és egyet nekem is – igazoltam könnyedén, amire már úgyis gyanakodott. Erősen kifújta a levegőt. Az elméjében durva kifejezésekkel illetett.

– Erről szó sem lehet! – kiáltotta.

– Miért? – kérdeztem ártatlanul. – Az előbb még azt mondtad, jó ötlet, hogy Bella meglátogassa az édesanyját! – érveltem.

– Nem mégy vele sehová, ifjú hölgy! – üvöltötte. Bella megfordult, miközben Charlie fenyegetően rámutatott.

– Nem vagyok már gyerek, apu! – mondta dacosan. – És már nem vagyok szobafogságban sem, nem emlékszel?

– De igen, szobafogságban vagy! Ettől a pillanattól kezdve! – jelentette ki Charlie ellentmondást nem tűrően.

– Miért, mit követtem el? – háborodott fel szerelmem.

– Mert én azt mondtam!

– Ugye tisztában vagy vele, hogy már nagykorú vagyok, Charlie? – vetette oda lekezelően.

– Amíg az én házamban laksz, azt teszed, amit mondok! – Bella fagyos pillantással mérte végig.

– Rendben, ha így gondolod. Akarod, hogy már ma este kiköltözzem? Vagy adsz pár napot, hogy összepakoljak?

Charlie még jobban dühbe gurult, arcát vérvörösre festette a méreg.

– Zokszó nélkül viselem a büntetést, ha tényleg tettem valami rosszat, apu, de azt nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy puszta elfogultságból megtilts nekem dolgokat! – folytatta kedvesem szelídebben.

– Elfogultságból… – morogta Charlie az orra alatt.

– Te is nagyon jól tudod: jogom van meglátogatni Anyut a hétvégén. És nyilván nem lenne semmi kifogásod az ellen, ha Alice-szel vagy Angelával mennék.

– Azok lányok – dörmögte.

– Az is zavarna, ha Jacobot vinném magammal?

A név hallatán megfeledkeztem magamról, és erősen összezártam az állkapcsomat. Charlie-nak természetesen tetszett az ötlet.

– Igen. Az is zavarna – ferdített. De Bella átlátott rajta.

– Megrögzött hazudozó vagy, apu!

– Bella…

– Úgy csinálsz, mintha egyenesen Las Vegasba készülnék, hogy revütáncosnő legyek, vagy ilyesmi. Pedig csak Anyut akarom meglátogatni. Pontosan ugyanannyi szülői felügyeleti joga van, mint neked! – érvelt szerelmem.

Felügyeleti joga – nézett Bellára megsemmisítően. – Nem is tudom, kettőtök közül ki gondoskodott kiről? Egyet kellett értenem vele.

– Netán arra célzol, hogy Anyu nem lenne képes vigyázni rám? – Charlie arca válaszul megrándult. – Remélem, sejted, mit szólna, ha ezt megemlíteném neki? – fenyegette Bella.

– Inkább ne! – enyhült meg. – Nem tetszik nekem ez a dolog, Bella – vallotta be kétségbeesetten.

– Semmi okod az aggodalomra.

Charlie égnek emelte a szemét. Az elméjében kezdett megfogalmazódni a kérdés, hogy vajon Bella és én kerültünk-e már testi kapcsolatba. Kedvesem nem is sejtette, hogy az apja a felvilágosítását tervezi. Már előre mosolyogtam a kettőjükre váró kínos pillanatokon.

Bella visszafordult a mosogatóhoz, és leengedte a vizet. – Szóval a leckém készen van, megfőztem a vacsorádat, elmosogattam, és már nem vagyok szobafogságra ítélve. Akkor most elmegyek. Legkésőbb fél tizenegyre itthon vagyok – állította kész tények elé az apját.

– Hová mész? – Charlie újra elvörösödött.