A Thunderstorm blog bemutatkozik


Kedves Látogató!

Üdvözöllek nálam!

Ezen a blogon az Eclipse-et olvashatod Edward szemszögéből. Mit érzett, mikor Bella visszautasította a leánykérést? Hogyan élte meg, ahogy Bella és Jacob barátsága egyre szorosabbá válik? Mi játszódott le benne, amikor távol kellett maradnia a tűzvonaltól, és amikor végül szemtől szembe állt Victoriával? Remélem, minderre fény derül a történetben. :)

Jó olvasást kívánok Neked! :)

Érezd jól magad nálam, és kérlek, tisztelj meg pár sorban a véleményeddel! :)

Köszönettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


Idézet

„Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.”

/Viktor Hugo/



2010. október 10., vasárnap

2. Félhomály (3. rész)



MÁR-MÁR KÉTSÉGBEESETTEN PRÓBÁLTAM KERÜLNI, hogy akár egy pillanatra is kettesben maradjak Bellával. Ebéd után bevártam Bent, hogy a történelem házi dolgozat témájának részleteit átbeszéljük. Természetesen én már rég készen voltam vele; amúgy sem hiszem, hogy bármi újat tudott volna mondani számomra.
Az órák közötti szünetekben úgy intéztem, hogy mindig legyen valaki a közelünkben. Nem akartam esélyt adni Bellának, hogy feltegye a kérdéseit. Reménykedtem, hogy megfeledkezik a dologról, és sikerül elaltatnom a gyanakvását, miszerint titkolok előle valamit.
Igyekeztem kerülni fürkésző pillantását, amikor az utolsó óra után Mike Newtonnal tartottunk a parkoló felé. Magammal húztam Őt, ahogy könnyedén Mike-hoz igazítottam a lépteimet, akire az újdonság erejével hatott, hogy Edward Cullen szóba áll vele.
– Olyan nehezen akar beindulni, pedig most cseréltem benne aksit – mondta értetlenkedve, mikor a kocsija került szóba. Elképzelése sem volt, hol lehet a probléma. Zavartan maga elé pillantott, majd óvatosan felnézett rám.
– Talán a vezetékek – álltam elő egy lehetséges megoldással.
– Lehet. Igazából nem sokat értek az autókhoz – ismerte el. – Valakivel át kéne nézetnem, de Dowlingékat én nem bírom megfizetni.
Kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy ezt éppen velem vitatja meg.
– Én értek hozzá valamicskét, ha akarod, megnézhetem, hogy mi baja – ajánlottam fel. – Csak előbb még hazavinném Alice-t meg Bellát.
Bellával úgy néztek rám, mint egy elmeháborodottra.
Ez most komoly? Edward segíteni akar nekem? Úgy tesz, mintha jó barátok lennénk – hitetlenkedett Mike gondolatban.
– Hát… kösz! – motyogta, amikor végre képes volt megszólalni. – De most mennem kell melózni. Talán majd máskor.
– Amikor csak akarod – ígértem.
– Viszlát! – ült be az autójába, miközben próbálta helyrerakni magában a történteket.
Bellát magammal húzva elindultam a Volvo felé.
– Hát ez meg mi volt? – álmélkodott, mikor kinyitottam neki az anyósülés felőli ajtót.
– Csak segítőkész akartam lenni – vontam vállat ártatlanul.
A kotnyeles húgom természetesen azonnal bevetette magát. – Annyira azért nem vagy jó szerelő, Edward! Legalább kérd meg Rosalie-t, hogy vessen egy pillantást arra a kocsira ma este. Csak hogy ne égesd nagyon magad, ha Mike mégis megkérne rá, hogy segíts neki – csicsergett megállás nélkül. Megfordult a fejemben, hogyan némíthatnám el, nemcsak a hangját, hanem a gondolatait is. El kell mondanod neki! Joga van tudni! Nem tudod eltitkolni előle. Rá fog jönni! A barátnőd nem ostoba.
– Nahát, igazán szeretném látni a képét, amikor helyetted Rosalie állít be hozzá autót szerelni! – folytatta zavartalanul. – Á, ez nem jó ötlet. Rosalie elvileg ugyebár az ország másik felében jár éppen egyetemre. Milyen kár! Bár lehet, hogy Mike kocsijával még te is elboldogulsz. Viszont egy jó olasz sportkocsi finomhangolása, na, látod, az már magas lenne neked! És, jut eszembe, ha már Olaszországról beszélünk, meg a sportkocsiról, amit ott loptam, még tartozol nekem egy sárga Porschéval. Nem is tudom, akarok-e karácsonyig várni…
Talán ezzel rávehetsz, hogy hallgassak. Talán… – tette hozzá az elméjében.
Vészesen közeledett az idő, amikor kettesben maradunk Bellával, és minden bizonnyal megpróbálja majd kiszedni belőlem, mi is történt az ebédlőben. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék neki, de az igazat semmiképp. Gyorsan ki kellett találnom valamit.
Alice, miután kiszállt a kocsibehajtónkon, egy szúrós pillantás kíséretében kifejezte nem tetszését.
– Hát, akkor viszlát – mondtam szenvtelenül.
A húgom durcásan sarkon fordult, és eltűnt a fák között. Sosem hallgatsz rám. Pedig jobban tennéd! – üzente búcsúzóul.
Megfordultam a Volvóval, és Forks felé vettem az irányt. Vártam, hogy Bella megtörje a csendet, és kibukjanak belőle a kérdései, amiket olyan régóta készül már feltenni. De nem szólalt meg, így én is hallgattam, amíg le nem parkoltam a feljárójukon.
– Holnapra nincs sok lecke – állapítottam meg.
– Aha – értett egyet szerelmem.
– Mit gondolsz, Charlie haragudna, ha most bemennék? – kérdeztem óvatosan.
– Nem hiszem. Reggel sem kapott idegrohamot, amikor értem jöttél – ironizált.
Ami igaz, az igaz: Charlie csakis Bella miatt igyekezett félretenni az irántam érzett ellenszenvét, mert rettegett attól, hogy újra összeomlik, ha eltiltja tőlem.
Bolond módon meg voltam győződve róla, hogy neki az a legjobb, ha távol tartom magam tőle. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy mekkora kárt okozok.
Rá kellett jönnöm, hogy késő, már nem tudunk elszakadni egymástól. Összetartozunk, és ezt jobb, ha tudomásul veszem. Amíg ő maga el nem küld, addig mellette maradok.

Követtem Bellát az emeletre, miután beléptünk a házba. A szobájában leheveredtem az ágyra, és kimeredtem az ablakon. Próbáltam figyelmen kívül hagyni kedvesem zaklatottságát. Miután eltette a táskáját, bekapcsolta a számítógépét. Az ósdi masinának jó időbe telt életre kelni. Várakozás közben ütemesen dobolt az asztalán.
– Mintha egy kissé idegesek lennénk ma – mormoltam, ahogy hirtelen mellé lépve lágyan megfékeztem finom ujjait. Felnézett rám, és láthatóan meglepődött, hogy ilyen közel van az arcom az övéhez. Elállt a lélegzete, majd a szíve eszeveszettül kezdte pumpálni csábító vérét az ereibe. Még most is mámorítóan hatott rám az illata, de már nem okozott akkora kínt. Csak édes kábulatot. Beletúrva selymes hajába finoman összeérintettem a szánkat. Gyenge karjai a nyakam köré fonódtak, miközben egyik kezemmel végigsimítottam a hátán, még erősebben tartva őt. Megborzongott, mire lazítottam a szorításomon, de ő még közelebb bújt hozzám. Nyelvével gyengéden végigsimított az alsó ajkamon, és abban a pillanatban éreztem, hogy mára eleget játszottam az életével.
Óvatosan távolabb toltam az arcát az enyémtől, a kezeit lefejtettem a nyakamról, miközben zavartan felnevettem. A hangom mélyebbnek hatott, mint általában, leleplezte az izgatottságomat.
– Jaj, Bella! – sóhajtottam.
– Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem mondanék igazat – nézett elszántan a szemembe.
– Én pedig mondhatnám, hogy sajnálom, hogy te nem sajnálod, de ez sem lenne igaz. Talán jobb lesz, ha most szépen leülök az ágyra – válaszoltam, miközben igyekeztem megnyugodni.
– Ha gondolod, hogy feltétlenül szükséges…
Elmosolyodtam, kibontakozva gyengéd karjai öleléséből.
Szerelmem néhányszor megrázta a fejét, valószínűleg rá is olyan hatással volt a csókunk, mint rám. De nem szabad elveszítenem a fejem, hiszen minden alkalommal veszélybe sodrom Őt, amikor megérintem.
A számítógép időközben magához tért.
– Mondd meg Renée-nek, hogy üdvözlöm.
Tudtam, hogy az édesanyjának készül e-mailt írni. Bella nagyon közel áll hozzá.
– Aha, persze.
Elmélyülve olvasta Renée levelét, észre sem vette, hogy időközben elővettem a szekrénye mélyéről a születésnapi ajándékait.
Nem állt szándékomban beleolvasni a magánlevelezésébe, de óhatatlanul is megláttam Renée utolsó sorait: „Régen írtál Jacobról. Mit csinál mostanában?”. Természetesen Charlie gondolataiból jól tudtam, hogy ő sugallta a kérdést Bella édesanyjának. Szívesebben látta volna a lányukat a vérfarkaskölyök oldalán, mint az enyémen. Ha tudná, hogy egyikünk sem a legideálisabb vőjelölt.
Bella, hátratolva a székét, észrevette, hogy már egy ideje mögötte állok. A szemem sarkából láttam, hogy rosszalló tekintettel mered rám, és igyekeztem megnyugtatni, hogy nem olvastam bele a levelébe. Eltökélten tanulmányoztam a kocsijából barbár módon kioperált hifi berendezést.
– Hát ezzel meg mit műveltél?
– Nem akart kijönni a műszerfalból.
– És ezért muszáj volt megkínoznod?
– Tudod, milyen kétbalkezes vagyok. Nem szándékosan okoztam neki fájdalmat.
– Megölted – jelentettem ki teátrálisan, miközben megcsóváltam a fejem.
– Jó, jó… – vont vállat. Látszólag nem viselte meg túlságosan.
– Nagyon megsértődnének, ha ezt látnák – makacskodtam. – Nem is olyan nagy baj, hogy idáig házi őrizetben voltál. Gyorsan szerzek egy másikat, mielőtt észrevennék.
– Kösz, de semmi szükségem méregdrága hifire.
– Nem is a te kedvedért akarom pótolni.
Bella fájdalmasan felsóhajtott.
– Nem sok örömöd volt tavaly a születésnapi ajándékaidban – fújtam ki erősen a levegőt a repülőjegyre beváltható kuponnal legyezve magam, amit Esmétől és Carlisle-tól kapott, hogy meglátogathassa az édesanyját Floridában.
– Tisztában vagy vele, hogy ezek rövidesen lejárnak? – kérdeztem, és az orra elé tartottam a kartonpapírt.
Reméltem, hogy nem fog gyanút. Nem jön rá, miért éppen most szeretném, ha felhasználná. Alice látomása után megszületett a tervem: a hétvégén elutazunk, így Victoria semmiképp sem kerülhet a közelébe.

12 megjegyzés:

  1. Megérte várni!
    Köszi..nagyon jó lett !
    jóéjt:)

    VálaszTörlés
  2. Hú!Annyira jó "újraolvasni" az Eclipse-t Edward szemszögéből.Imádtam ezt az autórádiós részt!"Megölted..." Edward és az ő kis titkos játszmái.
    Köszi az élményt!

    VálaszTörlés
  3. Szia!!
    Nagyon tetszik ez az Eclipse hihetetlenül!!
    Ámulok és bámulok Alicera pedig hallgatni kéne és persze hogy nem hallgatott rá meg is lett az eredménye vagyis majd lesz..Alig várom majd azta részt is nha meg majd a leánykérést juj de szuper lesz!!
    Amúgy jó hogy áttudod adni Edward érzéseit élethűen:)
    Melinda

    VálaszTörlés
  4. helohelóóóó :)
    wáóó.. megérte fenn maradni :)
    nálam az Eclipse ck a 2. helyen van a BD után, de általad egyre jobban kezdem megkedvelni :)
    én az eredetiben kom azt hittem, h Ed nem direkt megy el Bellával az anyjához, hanem ck azért h le ne járjanak a jegyek :O
    még mindig kiváló Edward vagy.biztos vagyok benne h ez így is fog maradni :DD
    nagyon jóó volt. máár várom a kövit. remélem minél előbb lesz.siess vele (persze ck ha időd engedi =)
    puszi
    Macy*-*

    VálaszTörlés
  5. Szia
    Gina vagyok ez remek lett. Csak faltam soraidat és nem tudtam betelni velük de sajnos a sorok és a betűk egyszer csak elfogytak és én itt ültem bambán és vártam a folytatást pedig olvasta a könyvet és elvileg ismerem a történetet mégsem tudtam betelni az írásoddal. A te tolladból ez a történet Edward szemszögéből valahogy ugyan az de mégis teljesen más. Valami új és varázslatos a mese újra él mert te életre kelted azt.
    Köszönöm Izgatottan várom a folytatást
    Puszi Gina

    VálaszTörlés
  6. Szijja!

    Épp telón beszélünk, közben nagy titokban komizok Neked. De egy sunyi alak vagyok! xD
    Hát igen, Edward, aki mindentől óvni próbálja Bellát. Ismerjük, és szeretjük. <3 :)(Mostanában úgyis ritkán kapja meg a napi szívecskét... xD)
    Mennyit gondolkoztál rajta és kutattál, hogy most az a látomás tényleg Vitoriáról szólt-e... Én persze állítottam, hogy igen. xD Jól esik, hogy elhitted nekem.:D Bocs, hogy ebbe is belekotyogok, de hát ismersz... xD
    A friss most is fantasztikus, ahogy mindig! Mondhatnám, hogy ez már megszokott, de sosem fogom megszokni. Nem is akarom, mindig izgatottan várom az új részeket. :)
    Imádlak olvasni, csajszi! Remélem, tudod! ;) Még sok-sok ilyet kérek szépen! :D *könyörgőennéz* Köszi! :D

    Puszillak, és a fejedben élőket is! Cupp

    VálaszTörlés
  7. Édes Drága Lyányom!

    Tudom, hogy mostanában használhatatlan vagyok, és eltűntem az éterben, de hát Te vagy a megmondatója nem önszántamból. De, ez a komi most nem rólam szól, hanem Rólad!!!

    Csak ennyi: WOW, WOW, WOW

    Nagyon jó lett, Alice: a kis duli-fuli, na és Edward: Új oldaláról mutatkozik be, mint cselszövő, avagy a nagy taktikus. Minden okés is lenne, ha nem tudnánk, hogy le fog bukni. XXDDD

    Azért arra kíváncsi lennék, hogy Emmet esetét (a farkassal), kinek a fejéből, és hogyan tudja meg? Talán Jacob gondolataiból, vagy?
    Hihi, ki tudja?

    Pussz Terra Anya

    VálaszTörlés
  8. Egyszerűen nagyon jó!!! Imádom így ahogy van az egészet:D

    VálaszTörlés
  9. GRATULÁLOK!!!!
    Hihetetlenül jó lett!!! Nagyon ügyes vagy!!!
    Megérte a várakozást!!! :D
    Alig várom a következőt!!!
    Nagyon jól írsz!!!
    Fantasztikus, ahogy Edward szemszögéből is átadod nekünk a történetet!
    Köszönöm, az olvasóid nevében!
    Én nagy rajongód lettem!! :D
    Sok sikert a továbbiakban is!!!
    Kitti

    VálaszTörlés
  10. Nekem nagyon tetszett :D
    nem is naon tok mást mondani :D
    nagyon várom a folytatást
    remélem kicsit részletesebb lesz a nyaralás ..:D
    arra mindig is kiváncsi voltam..:D
    Puszi
    Natii

    VálaszTörlés
  11. Drága Aby!

    Na végre ideértem és elolvastam, természetesen ez is remek fejezet lett. Tetszett Alice, ahogy győzködi Edwardot, de hát ő nem hallgat rá. Edward érzéseit most is nagyon jól sikerült leírnod. Szokás szerint óvja, félti Bellát, kíméli mindentől. Kíváncsi leszek a Floridai látogatásra Edward szemszögéből, meg a továbbiakra is. Megéri várni az új részekre, nagyon jó Edward vagy.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Nagyon jó élmény és izgalom volt olvasni ahogy Edward terve megvalósul és hogy nem hagyja magát azt illetve hogy Bellát elvigye Forksból!
    Várom a folytatást!tetszik ahogy áttudod adni Edwardot!
    Melinda

    VálaszTörlés

Copyright

myfreecopyright.com registered & protected