A Thunderstorm blog bemutatkozik


Kedves Látogató!

Üdvözöllek nálam!

Ezen a blogon az Eclipse-et olvashatod Edward szemszögéből. Mit érzett, mikor Bella visszautasította a leánykérést? Hogyan élte meg, ahogy Bella és Jacob barátsága egyre szorosabbá válik? Mi játszódott le benne, amikor távol kellett maradnia a tűzvonaltól, és amikor végül szemtől szembe állt Victoriával? Remélem, minderre fény derül a történetben. :)

Jó olvasást kívánok Neked! :)

Érezd jól magad nálam, és kérlek, tisztelj meg pár sorban a véleményeddel! :)

Köszönettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


Idézet

„Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.”

/Viktor Hugo/



2011. május 26., csütörtök

5. Felismerés (1. rész)



Sziasztok!

Ma is csak egy rövidke részt tudtam hozni Nektek. Remélem, ettől függetlenül örömmel fogjátok olvasni. :)
Tegnap éjjel négy órán keresztül forgolódtam, mert képtelen voltam elaludni, annyira fájt a szemem. :'( De szerencsére tegnap végre lecseréltük a régi, '94-es monitoromat egy új, hiperszuper és modernre. Természetesen már az első pillanatban megtapasztaltam a különbséget. A következő részre nem kell sokat várnotok; már a jövő héten érkezik. A honlapomon, az oldalsávban, a "Várható" címszó alatt hamarosan kiírom, hogy pontosan melyik nap.

Jó olvasást és tündéres álmokat kívánok Nektek!

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>



ELEGET TÉVE BELLA KÉRÉSÉNEK, Carlisle-lal, Jasperrel és Emmett-tel megbeszéltük, hogy a következő hétvégén vadászni megyünk. Ezúttal egy észak-kaliforniai rezervátumot szemeltünk ki, ahol igencsak elszaporodtak a hegyi oroszlánok.
A vérfarkas-üggyel kapcsolatban nem sikerült kompromisszumra jutnunk; Bella újra és újra makacsul állította, hogy Jacob Black nem jelent veszélyt sem őrá, sem senki másra. Én pedig már-már elkeseredetten próbáltam meggyőzni ennek ellenkezőjéről.
Végül úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó egész hétvégére magára hagyni; túlságosan megbízik Jacobban, még a végén valami meggondolatlanságot tesz és megszökik a húgom elől. Megbeszéltem hát a többiekkel, hogy ne péntek este, hanem csütörtök délelőtt induljunk.
Azt viszont nem hagyhattam, hogy a rabságot mostoha körülmények között kelljen elszenvednie, ezért még indulás előtt rendeltem egy hatalmas franciaágyat, amit némi felár ellenében azonnal ki is szállítottak. A szobám átrendezését természetesen Alice vezényelte le.
Nem fog lelkesedni az ötletért – üzente gondolatban, miközben elrévedve meredt maga elé.
– De én nagyon jól fogok szórakozni! – kiáltotta, boldogan tapsikolva.
– Nagyon vigyázz rá! – kérleltem. – Nem szeretném, ha a múltkori megismétlődne.
– Ne aggódj! – mondta magabiztosan. – Kíváncsi vagyok, mit fog szólni az ágyhoz – kuncogott.
– Én is – mosolyodtam el.

Futva alig egy óra alatt elértük a rezervátumot. A szívemet most is Forksban hagytam, ahogy a legutóbbi alkalommal. Szinte rettegtem attól, hogy Bella árulásnak fogja tekinteni a biztonsága érdekében tett óvintézkedéseimet, de inkább gyűlöljön meg, mintsem egy vérfarkas kioltsa az életét.
Vadászat közben szerencsére sikerült elnémítanom a bennem dúló aggodalmat; csak apró szikrája maradt az agyam egy rejtett zugában.

Amikor az éjszaka csendjében leültem az egyik sziklára és bekapcsoltam a telefonomat, hogy felhívjam Alice-t, egy SMS köszönt vissza a kijelzőn, miszerint a húgom rábeszélt a hangpostámra. Félelemmel vegyített csodálkozással tárcsáztam, hogy lehallgassam az üzenetét. Már felkészítettem magam a legrosszabbra; az izmaim megfeszültek, de legnagyobb meglepetésemre nem ő, hanem Bella keresett.
– Nagy bajban vagy – hangsúlyozott ki külön minden egyes szót bájos hangján. – Nagyon nagy bajban! Egy dühödt grizzlymedve kismiska ahhoz képest, ami itthon vár rád!
Hangosan felnevettem. Tisztában voltam vele, hogy szerelmem szavai nem csupán üres fenyegetőzést jelentenek, de titkon reméltem, hogy a tomboló vihar lecsendesedik, mire két nap múlva újra láthatom.
Kinyomtam a készüléket, majd ismét tárcsáztam.
– Helló, Edward! – üdvözölt a húgom.
– Szia, Alice!
– Már rég alszik. Ne aggódj, minden rendben!
– Nem volt nagyon dühös?
– Csak egy egészen kicsit – kuncogott. – Vagy a neked hagyott üzenetre gondolsz? Elszáll a mérge, mire hazaérsz.
– Hiszek neked – hagytam rá, majd bontottam a vonalat.

Másnap éjjel, amikor hazaérkeztünk, Alice bűnbánó arcával és gondolataival találtam szembe magam.
Sajnálom, Edward! – sóhajtotta bele a fejembe, miközben megmutatta nekem, Bella hogyan lógott meg előle. Már sejtettem, hogy erről lehet szó, amikor megpillantottam az ismerős motort a garázsunkban. Nem lélegeztem, csak csendesen figyeltem a képeket. Elmosolyodtam a fiú leleményességén, de a kezem akaratlanul ökölbe szorult az oldalamon.
A felismerés jeges zuhanyként zúdult rám. Rá kellett döbbennem, hogy Bellának igaza volt: merő féltékenységből akartam távol tartani a barátjától, és ha Ő vele akar lenni, akkor nekem semmi jogom ezt megakadályozni.
Ezernyi gondolat futott végig az agyamon egy másodperc törtrésze alatt. Visszaemlékeztem az elmúlt napok történéseire, és keserűen levontam a következtetést: ha megakadályozom, hogy találkozzon Jacobbal, azzal csak újra és újra az ő malmára hajtom a vizet, és egyenesen a karjaiba űzöm Bellát.
Azonnal látni akartam. – Hol van? – kérdeztem halkan a húgomtól.
A szobádban. A kanapén – felelte Rosalie gúnyos mosollyal az arcán. A fejében megjelenő képek aggodalommal töltöttek el: láttam, ahogy elmeséli Bellának vámpírrá változásának történetét, beavatja minden apró részletbe és elmondja neki, miért kellene embernek maradnia. A gondolat, hogy elveszíthetem Őt, kővé dermesztett. Olyan gyorsan rohantam fel az emeletre, amilyen gyorsan csak tudtam, majd óvatosan benyitottam a szobámba. Békésen aludt – ahogy Rosalie mondta – a fekete bőrkanapén.
Hangtalanul odaléptem hozzá, óvatosan a térdei alá nyúltam, és gyengéden az ágyra fektettem. Átsétáltam a másik oldalra, majd elhelyezkedtem mellette, vigyázva, hogy ne ébresszem fel. A vonásai kisimultak, az arca végtelen békét árasztott, amitől az én háborgó gondolataim is elcsendesedtek.
Hallottam, ahogy a szíve gyorsabb ütemre vált, aztán felnyitotta gyönyörű, csokoládébarna szemeit. Azután újra lehunyta őket, és nagyot nyújtózkodott, majd hasra fordult. Meglepettnek tűnt. Újra hanyatt feküdt, miközben zavartan körbepislogott a sötétségben.
– Sajnálom – mormoltam. – Nem akartalak felébreszteni.
Nem felelt; az izmai megfeszültek. Türelmesen vártam, hogy magához térjen, és rám zúdítsa jogosan érzett haragját. De legnagyobb meglepetésemre a kezem után kezdett kutatni, és miután megtalálta, közelebb húzódott hozzám. Szorosan átöleltem, és a mellkasomra vontam. Finom ajkai apró áramütéseket hagytak maguk után, ahogy végigsiklatta őket felfelé a nyakamon, az államon, majd rátaláltak az enyémekre.
Egy pillanatig gyengéden visszacsókoltam, aztán halkan felnevettem. – Pedig már felkészültem lélekben a dühkitörésre, amihez képest egy megvadult grizzly kismiska, és akkor mit kapok? Úgy látszik, gyakrabban fel kell, hogy dühítselek.
– Várj egy kicsit, amíg felkészülök! – mondta játékosan, és újra megcsókolt.
– Várok, ameddig csak akarod – ígértem, miközben ajkaimat puha szájára nyomtam és ujjaimat gyengéden a hajába fűztem. A szívverése vészesen felgyorsult, a légzése szabálytalanná vált.
– Talán majd reggel…
– Ahogy óhajtod – egyeztem bele.
– Isten hozott idehaza! – mondta szelíden, miközben ismét megcsókoltam. – Örülök, hogy visszajöttél.
Halott szívem, úgy éreztem, megdobban a mellkasomban; békés nyugalom árasztott el a gondolatra, hogy ebben a pillanatban olyanok vagyunk, mintha fiatal házasok lennénk.

4 megjegyzés:

  1. Szia Abym! :)

    Nem is jutok szóhoz, megint hatalmasat alkottál. Amilyen rövid olyan tartalmas. Alig várom a kövit! :)
    A kedvencem az amikor Edward végre belátja, hogy féltékenységből csinálta az egészet.
    Már amikor a könyvet olvastam, akkor is az járt az eszemben, hogy ha én Bella helyében lettem volna, akkor tuti beolvasok Edwardnak, nagyon alaposan. :)

    puszika: Katherine

    VálaszTörlés
  2. Köszike!Nagyon jó!
    Türelmetlenül várom a következőt!!!!

    VálaszTörlés
  3. Szia Drága!

    Úgy vártam már ezt a részt, mert ez az egyik kedvencem, bár ez még csak az eleje. Természetesen nagyon jó lett, imádtam.
    Tetszett, ahogy Edward elolvassa Bella üzenetét, és nevet rajta, meg amikor rájön, hogy mégis csak féltékeny Jake-re.
    Izgatottan várom a folytatást.
    A kedvenc részem:

    "Halott szívem, úgy éreztem, megdobban a mellkasomban; békés nyugalom árasztott el a gondolatra, hogy ebben a pillanatban olyanok vagyunk, mintha fiatal házasok lennénk."

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!

    Drága Kath!

    Örülök, hogy ennyire tetszett neked a fejezet. :)
    Bella azért eléggé a sarkára áll. Kijelenti, hogy Jake fontos neki, és Edward végül kénytelen belátni, hogy nem szakíthatja el őket. Természetesen fél, hogy elveszíti Bellát. Részéről ez inkább csak taktika. Ha hagyja, hogy találkozzon Jake-kel, akkor talán még a saját malmára hajthatja a vizet, de ha tiltakozik, Bella csak még jobban megmakacsolja magát. Jobbnak látja engedni neki. :)
    Köszönöm a véleményt! :)

    Kedves Névtelen!

    Köszönöm szépen a hozzászólást! Örülök, hogy tetszett! :)

    Drága Anyu!

    Igen, ez nekem is kedvenc részem volt a könyvben. :) De még sok kedvencem van. ;) Tudom, Neked is. :P Remélem, hogy megérni várni rá, hogy eljussak azokhoz a részekhez. :)
    Igen, Edward már megtapasztalta Bellával kapcsolatban a féltékenység érzését, még a Twilightban, ahogy Atyus rámutatott. De ez egy egészen más, sokkal intenzívebb érzés, aminek a felismeréséhez időre van szüksége. :)
    A fejezetből nekem is ezek a kedvenc soraim. :)

    Hálás vagyok a véleményeitekért! :)

    Szeretettel:
    Aby <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés

Copyright

myfreecopyright.com registered & protected