A Thunderstorm blog bemutatkozik


Kedves Látogató!

Üdvözöllek nálam!

Ezen a blogon az Eclipse-et olvashatod Edward szemszögéből. Mit érzett, mikor Bella visszautasította a leánykérést? Hogyan élte meg, ahogy Bella és Jacob barátsága egyre szorosabbá válik? Mi játszódott le benne, amikor távol kellett maradnia a tűzvonaltól, és amikor végül szemtől szembe állt Victoriával? Remélem, minderre fény derül a történetben. :)

Jó olvasást kívánok Neked! :)

Érezd jól magad nálam, és kérlek, tisztelj meg pár sorban a véleményeddel! :)

Köszönettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


Idézet

„Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.”

/Viktor Hugo/



2011. március 11., péntek

3. Óvintézkedés (4. rész)



BELLA RAGASZKODOTT HOZZÁ, hogy iskola után elvigyem hozzánk. Carlisle-lal akart beszélni, és én tökéletesen tudtam, mi ennek az oka.
– Mi szél hozott, Bella? – sétált felénk, mikor beléptünk a házba.
– Szia, Carlisle! – üdvözölte szerelmem. – Szeretnék beszélni veled… veletek – mondta elszántan.
– Menjünk az ebédlőbe! – Átfogta Bella vállát, és tanácstalanul a szemembe nézett.
Mi történt, Edward? – tette fel a kérdést elméjében. – Bella reszket, mint a nyárfalevél.
Hamarosan már mindenki az ovális asztal körül ült, feszülten várva, hogy vajon kedvesem mit akarhat mondani nekik. Egyedül Alice mosolygott rendületlenül, hisz’ már megint neki lett igaza. – Én megmondtam, hogy rá fog jönni! De egyáltalán nem muszáj rám hallgatni!
Rosalie bosszúsan összehúzta a szemöldökét. – Miért kell nekünk úgy ugrálni, ahogy ő fütyül?
– Mondd nyugodtan, Bella, hallgatunk! – intett felé Carlisle, miután helyet foglalt mellette.
– Carlisle – köszörülte meg a torkát, öklét a szájához emelve. – Ma megtudtam, hogy mi történt a hétvégén – nyelt egy nagyot –, és tudom, hogy abban állapodtunk meg, hogy érettségi után, de…
– Ne is folytasd! – vágott a szavába.
Szóval erről van szó? – mosolyodott el Carlisle.
– Mi heten vagyunk, Bella – mondta lágyan, szelíden megpaskolta szerelmem felkarját. – És Alice-szel az oldalunkon Victoriának esélye sincs, hogy váratlanul támadjon. Azt hiszem, Charlie kedvéért mindenképpen ragaszkodnunk kell az eredeti tervhez…
– De ő is veszélyben van! Miattam! – kiabálta szinte hisztérikusan. – Kérlek! – könyörgött.
– Soha nem hagynánk, hogy bajod essék, drágám! – lépett oda hozzá gyorsan Esme. – Ezt te is tudod. Kérlek, ne aggódj! – mosolygott, és finoman megcsókolta Bella homlokát.
Szegénykém, annyira fél… – Esme gondolataira halott szívem összeszorult. Éreztem, hogy minél kétségbeesettebben próbálom megvédeni Őt, Victoria annál közelebb kerül a céljához és én semmit sem tehetek ellene.
A falnak támaszkodva figyeltem az eseményeket. Mindannyian igyekeztek eloszlatni Bella kétségeit, de gondolatban egyikük sem volt teljességgel meggyőződve róla, hogy képesek vagyunk vigyázni rá. Jasper megakadályozta, hogy átadjam magam a kínzó gondolatoknak, és közben Bella szívverése is visszaállt a normális ütemre.
– Örülök, hogy Edward nem nyírt ki! – nevetett fel Emmett hirtelen, mire rákaptuk a tekintetünket. – Minden sokkal viccesebb, ha a közelben vagy – kacsintott szerelmemre. Rosalie halkan felmordult, szúrósan nézve a fivéremre, aki azonnal elhallgatott.
Már viccelni sem lehet?! – panaszkodott. Más körülmények között valószínűleg jót mosolygok a civódásukon, de most nem voltam erre képes.
– Meg vagyok sértve! – húzta fel az orrát Alice.
Elsősorban azért, mert megint semmibe vetted a véleményemet! – Kaptam tőle egy igazán csúnya pillantást és egy gyors nyelvnyújtást, amit Bella emberi érzékei nem foghattak fel.
Megforgattam a szemeimet, miközben a húgom újra beszélni kezdett. – Ugye, nem azt akarod mondani, hogy komolyan aggódtál? – emelte égnek teátrálisan a tekintetét.
– Ha nem olyan nagy ügy, akkor miért cipelt el Edward Floridába? – vágott vissza Bella.
Igen, miért is? – sandított felém Alice.
– Nem vetted még észre, hogy Edward hajlamos egy picit túlreagálni a dolgokat? –célzott a gyengeségemre, mutató- és hüvelykujját szinte összeérintve.
Még mindig éreztem a nyugtatóhullámot Jasper felől, amiért ebben a pillanatban nagyon hálás voltam, mert enélkül valószínűleg kitekerem a húgom vékony kis nyakát.
– Rendben – adta meg magát végül szerelmem. – Ne haragudjatok, hogy raboltam az időtöket! – Felállt az asztaltól, miközben nagy, csokoládébarna szemeivel kérlelően nézett fel rám.
Követtem Őt a nappaliba. Tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
– Edward! Kérlek! – nézett rám ártatlan tekintettel. – Muszáj átváltoztatnod! – mondta, miután kikerültünk Jasper hatása alól.
– Ezt Carlisle-lal intézzétek el egymást közt – hárítottam azonnal, miközben az elrettentő válasz már készen volt számára az elmémben. – Természetesen én is bármelyik pillanatban megteszem neked, amikor csak akarod. – Bella szája tátva maradt a csodálkozástól. – Egy feltétellel – sandítottam felé ravaszul. – Tudod jól, mi az! – mosolyogtam diadalittasan.
Az arckifejezéséből láttam, hogy ezzel egy időre le is zártuk a témát. A szíve ugyanolyan szabálytanul kezdett verni, ahogy pár perccel ezelőtt az étkezőben.

Copyright

myfreecopyright.com registered & protected